2015. ápr 10.

A rizsporos paróka őrült története

írta: Dédi Dédi
A rizsporos paróka őrült története

A rizsporos parókák közel 200 évig a legdivatosabb és legelegánsabb kelléknek számítottak - azonban ha nem lettek volna nemi betegségek, borzalmas haj higiéniás viszonyok, valamint divatőrült királyok, ez a népszerű kiegészítő sem indulhatott volna hódító útjára. 

powdered-wig_5.jpg

A paróka története - hihetetlen de a szifiliszhez köthető. A fertőzés a fekete halál óta Európa-szerte a legelterjedtebb nemi úton terjedő betegség volt az 1600-as évek óta. 

Haj-ügy, nagy ügy

Ebben az időben a kopaszság és a hajhullás egyet jelentett a nyilvános megszégyenüléssel, a hosszú, és dús haj pedig egyfajta státuszszimbólumnak számított. Samuel Pepys londoni polgár testvére szifilisz fertőzés következtében elvesztette hajkoronáját, a férfi így ír erről naplójában: 'Ha a bátyám életben marad, és kopaszsága miatt nem jelenhet meg nyilvánosan, nagy szégyen lesz az nekem'. 

Antibiotikum hiányában a korban a betegség minden tünete, sebek, kiütések, kopaszság, igen látványosak voltak. Ennek kendőzésére kezdett el felfutni a paróka-ipar. Az áldozatok  emberi hajból, ló- és kecskeszőrből készült hatalmas parókákkal fedték el kopaszodó fejüket, valamint igyekezték takarni velük az arcukon lévő sebeket is. Ekkoriban még csak egy szégyenletes kiegészítőnek számított.

Az igazi áttörést XIV. Lajos korai koposzodásának köszönhetjük, aki 48 parókakészítő mestert rendelt udvarába, hogy ne essen csorba királyi méltóságán. 5 évre rá, kuzinja, II. Károly is a decens kiegészítővel igyekezte palástolni deresedő homlokát. 

Udvaroncaik és az arisztokrácia is a hóbort lelkes követőivé váltak, a rizsportól fehér parókákat levendula vagy narancs aromával illatosították, ami nemcsak elfedte a kellemetlen szagokat, de egy csipet extravaganciát is kölcsönzött viselőjének. 

menswigs3.jpg

A királyok halála után, továbbra is népszerű maradt a kiegészítő, pusztán azért, mert praktikus volt. Az igen kellemetlen fejtetű terjedését is kordában tudta tartani, hiszen csak a borotvált fejre illeszkedett tökéletesen a paróka. Ha pedig a paróka tetvesedett meg, egyszerűen csak forró vízbe kellett dobni. 

Áruk minőségtől függően változott, egy hétköznapi parókát 50 schilligért dobtak piacra - ami egy heti londoni viszonylatban mért bért jelentett - a tehetősebbek persze nem érték be ennyivel, az ő parókájuk értéke gyakran a 800 schillinget is meghaladta. 

58af3325a571eb44826fee166071014e.jpg

A divatőrület a 18. században már kihalófélben volt, a franciáknál a Forradalom után, a briteknél pedig 1795 után vált újra trendivé a természetes haj - miután megemelték a parókához való púder adóját. 

 

 

Szólj hozzá

kult divat